A Lucifer Hatás Hogyan És Miért Válnak Jó Emberek Gonosszá | Philip Zimbardo: A Lucifer-Hatás (Ab Ovo Kiadó, 2012) - Antikvarium.Hu
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
A Lucifer - hatás - Hogyan és miért válnak jó emberek gonosszá?
- Adagolása
- Pankráció a nyers erő 2017
- 2014 foci vb eredmények
- Disney Hercegnők bálja társasjáték - Trefl - Játékfarm fejlesztő játékok webáruház
- Magyar elektronikus könyvtár só
- Jóban rosszban előzetes ez történik a héten
- A Lucifer - hatás - Hogyan és miért válnak jó emberek gonosszá?
- A Lucifer-hatás – Hogyan válnak jó emberek gonosszá? | OFOE
A nagyvárosi gettóban elengedhetetlenül fontosak a túlélési stratégiák, kénytelenek vagyunk valamiféle "dörzsöltségre" szert tenni. Át kell látnunk, kinek van hatalma, kit kell kerülnünk, kinek a bizalmába célszerű beférkőznünk, ki játszik ellenünk, és ki lehet a segítségünkre. Meg kell fejtenünk a helyzet finom jelzéseit, tudnunk kell, mikor lehet emelnünk a tétet, és mikor kell bedobnunk a lapokat. Kölcsönös kötelezettségvállalásra kell törekednünk, és rá kell jönnünk, mi kell ahhoz, hogy valakiből "főnök" legyen. Abban az időben a heroin és a kokain még nem jelent meg Bronxban, a gettóban nincstelen emberek éltek, a gyerekek – játékszerek és technikai eszközök híján – egymás társaságában játszottak, bandáztak. Volt gyerek, aki erőszakos cselekmény áldozata lett, volt, aki elkövető; voltak, akikről azt gondoltam, jó srácok, és a végén igen szégyenletes dolgot műveltek. Nekünk, gyerekeknek a rendszert és a hatalmat az ajtajuk elől minket elkergető utálatos házmesterek és a szívtelen háziurak testesítették meg, akik a bérleti díjjal elmaradó családokat hatósági segédlettel az utcára tették.
Tétlenség: Gyakran kiderül, hogy egy-egy bűntettnél nemcsak az elkövetők és az áldozatok voltak jelen, hanem passzív szemlélők is. Ha a szemtanúk nem avatkoztak be, tétlenségük is hozzájárul a bűncselekmény bekövetkezéséhez. Hétköznapi hősök Amikor a többség behódol, mindig akadnak néhányan, akik fellázadnak. Ez a börtönkísérletben is így történt. Voltak őrök, akik emberségesek próbáltak maradni, és voltak rabok, akik tenni kívántak a kialakult helyzet ellen. Bárkiből válhat hős, aki felismeri a helyzetet, majd vállalja a felelősséget és a kockázatot, hogy segítsen. A lázadókra sokszor hősként tekintünk, mert ellen tudnak állni a befolyásolás és a konformitás kényszerének. Könnyen gondolhatjuk azt, hogy azok az emberek, akik hőstetteket hajtanak végre, kivételesek. Valóban vannak közöttük rendkívüli emberek, de a legtöbben semmiben sem különböznek tőlünk. Jó helyen voltak jó időben, felismerték felelősségüket és képességüket a helyzet megváltoztatására. Nemcsak azt érdemes tehát megkérdezni magunktól, hogy képesek lennék-e tőlünk idegen gonosztettek elkövetésére, hanem hogy képesek lennénk-e hőstettekre is?
A legtöbben azt mondanánk, velem ez nem történhet meg, én soha nem ártanék senkinek. Zimbardo professzor a történelemből, saját úttörő kutatásaiból vett példák hosszú során keresztül bebizonyítja, hogy a helyzeti erőviszonyok és a csoportdinamika hatására miként változhatnak addig tisztességes, feddhetetlen nők és férfiak szörnyeteggé.
Leírás A Lucifer-hatás végképp megváltoztatja, mit gondolunk, miért viselkedünk úgy, ahogy viselkedünk – és miképp képes az ember a gonoszra. Korunk könyve, sokrétű, klasszikus alkotás, amely mesterien vegyíti az érzékeny személyes vizsgálódást, a briliáns szociálpszichológiai elemzést és az etikus magatartás iránti elkötelezettségét. Mitől lesznek a jó emberek egyszerre végtelenül kegyetlenné? Hogyan lehetséges, hogy bizonyos körülmények között teljesen normális emberek megkínoznak más, teljesen normális embereket? Ugye most arra gondolnak, ugyan kérem, én a légynek sem tudnék ártani, nincs az a helyzet amiben… Vagy mégis lehetséges lenne? Philipp Zimbardo szociálpszichológus nevét a stanfordi börtönkísérlet tette ismertté, s ez a kísérlet késztette őt arra, hogy feltegye azt a kérdést, mely tudományos pályája során mindvégig foglalkoztatta: Mitől válnak teljesen hétköznapi, normális emberek váratlanul kegyetlenné? Hogyan fordulhat elő, hogy bizonyos körülmények között teljesen normális, hétköznapi emberek megkínozzák, akár meg is ölik a nekik mit sem ártó, teljesen hétköznapi embertársaikat?
A szereplők viselkedésében közrejátszó és a rendszerből fakadó tényezők nem szolgálhatnak mentségül. Nem mentik fel a felelősség alól az erkölcstelen, embertelen vagy törvénybe ütköző cselekedetek elkövetőit. Ugyanígy a börtönkísérlet vezetőit és résztvevőit sem. Mégis érdemes megvizsgálni, milyen tényezők lehettek hatással a viselkedésükre. A dehumanizáció az egyik legfontosabb mechanizmus, amely szerepet játszik abban, hogy hétköznapi emberek kegyetlen cselekedetek elkövetőjévé váljanak. A kísérlet előtt minden önkéntes jelentkező pszichológiai vizsgálaton esett át. Hétköznapi fiatal egyetemista fiúk voltak. Nem mutattak hajlamot sem szadista viselkedésre, sem depresszióra. Dinamikus lélektani folyamatok vezettek ahhoz, hogy a berendezett börtönben ilyen súlyos események történhessenek. Szerepet játszott benne a helyzet, a személyiség és a szereplők viselkedése is. Ezek közül a következő pszichológiai folyamatok kiemelkedő fontossággal bírtak: Névtelenség és egyéniségvesztés: Ha szokásos külsőnket egyenruha vagy rabruha takarta, ami a névtelenség és a személyes elszámoltathatóság hiányának érzetét kelti bennünk.