Gergely dekretáliái (egyházi jogi törvénykönyv). A négy falrész a szabad művészetek (tulajdonképpen a középkortól kezdve a tudományágak megfelelői voltak) fakultásait is megjelenítik: A filozófiáról és a jogról már volt szó, a másik kettő a teológia – Az oltáriszentség disputája – és a költészet - Parnasszus. A képegyüttes az állam által megrendelt munka volt egy állami intézmény számára. Ennek megfelelően politikai programként is szolgált. Ha úgy tetszik, ez a hely – természetesen nemcsak ez az egy terem, hanem a vatikáni hivatal többi helyisége is – az akkori Európa egyik legkiemeltebb politikai, törvényalkotói helyszíne volt. Az ábrázolások nemcsak az itt megforduló és ülésező bíborosoknak, jogászoknak és hivatalnokoknak szóltak, de a többi odalátogató magas rangú személynek is. A pápa, mint a keresztény egyház feje, bizonyos jogok alapján az országhatárokon is átnyúló hatalmát kívánta fenntartani. Ezért folyamatosan meg kellett küzdenie, a diplomácia és a tényleges fegyveres harcok színterén egyaránt.
Süti szabályzat áttekintése testreszabott kiszolgálás érdekében a felhasználó számítógépén kis adatcsomagot, ún. sütit (cookie) helyez el a böngésző, és a későbbi látogatás során olvas vissza. Ha a böngésző visszaküld egy korábban elmentett sütit, a sütit kezelő szolgáltatónak lehetősége van összekapcsolni a felhasználó aktuális látogatását a korábbiakkal, de kizárólag a saját tartalma tekintetében. A bal oldalon található menüpontokon keresztül személyre szabhatod a beállításokat.
A diadalmas egyház himnusza ez a szinte életnagyságú alakokkal teli kép. A vázlat jól mutatja, hogy az ilyen munka igen komoly előkészületet igényel. A festő Raffaello a rajzi részek, a vonalak mellett azonnnal tisztázza a fő fény-árnyék alkotta egységeket is. A kép közepén, a legvilágosabb háttérben, hatalmas, egyszerű vonalú oltáron van a monstrancia (úrmutató), amelyre az egész vita vonatkozik. A kép alsó szegletében látható ajtókivágás is megkapja szimmetrikus párját a bal oldali hasonló alakú korlátban. A tér monumentális megoldása, a vonalak ünnepélyes harmóniája, az egyes alakok kifejező szépsége, amint az egészbe illeszkednek, volt korában az újszerű, ami a későbbiekben mintaképül szolgált. Athéni iskola A másik nagy freskó az Athéni iskola, melynek tárgya a világi tudomány. A némileg félrevezető címet egy XVII. századi útikönyv adta. A kép valódi jelentését csak a mennyezeti freskóból érthetjük meg, azon belül is a bájos allegorikus alakból, mely pontosan a festmény fölött található.
Stílusa azonban két nagy elődjénél nyugodtabb, bensőségesebb és közérthetőbb, kínzó kérdések nem gyötörték, mint őket. Élete és művészete gondtalan volt. 1508-ban festette az egykori Esterházy-gyűjtemény egyik legszebb darabját, amelyet ma a budapesti Szépművészeti Múzeum őriz, a Mária a Gyermekkel és a kis Keresztelő Szent Jánossal ( Esterházy Madonna) címet viselő festményét. Földije, Bramante javaslatára II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba, itt művészként és emberként is igen népszerű lett, a festők fejedelmének nevezték. A pápa termeit, a Stanzákat ő festette ki, az első kettőt szinte egyedül, a harmadikat segédei segítségével. Számos jó képet vertek le, hogy művei számára helyet teremtsenek. A Stanza della Segnatura az újplatonikus filozófiai iskola témái révén volt hivatott igazolni a római egyház hatalmát. A két nagyobb falon a Disputa, azaz a Keresztény vallás diadala, illetve az Athéni iskola látható, a kisebbeken a Parnasszus és az Erények. A Dispután a Szentháromság látható a prófétákkal és apostolokkal, alattuk a múlt és a jelen egyházfői és teológusai, az egyház és igazság egyenlőségét hirdetve.
Ezzel párhuzamosan a jobb oldalon Arkhimédesz vagy Euklidész alakja jelenik meg, akit a körző alapján próbáltak beazonosítani. A többi alakról még kevesebb bizonyossággal lehet megállapítani, hogy ki-kicsoda, de vannak olyan munkák, ahol szinte mindegyik személyhez hozzákapcsolták egy-egy ókori vagy éppenséggel reneszánszbeli személyiség nevét. Az viszont elfogadott, hogy maga Raffaello is szerepel a freskón, a jobb oldalon, a képből kitekintő ifjú filozófus alakjában. Miközben Raffaello a termeket festette ki, a Sixtus-kápolnában Michelangelo dolgozott éppen a mennyezetten. Raffello ironikusan fejezi ki tiszteletét művésztársa iránt, amikor Herakleitosz alakjának Michelangelo vonásait kölcsönzi. A mű lényege nem is a rejtett portrékban keresendő, hanem Leonardo Utolsó vacsorá já hoz hasonlóan, a mű tézis és antitézis összhangjában, a rend és a mozgalmasság, a szimmetria és a dinamizmus festői összeegyeztetésében. Raffaello Phütagorász Szókratész, Alkibiádész (Nagy Sándor) Arkhimedész (Euklidész) Herakleitosz (Michelangelo) Platón és Arisztotelész A kompozíció: ha a freskó tematikai központját a két filozófus alakja és mozdulatai adják, akkor a művészi súlypont a tökéletesen megszerkesztett perspektívára és a kiegyensúlyozott kompozícióra esik.