A költői életút az út hagyományos toposzából rajzolódik ki. A kép már az első versszakban megjelenik. "Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon'... Legfölebb ha omnibuszon. " A vers témája pedig az elhibázottnak tartott élet. A Mindvégig nemcsak Arany saját, Letészem a lantot című versével vitázik, amelyben így kesergett: "Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt", hanem a váteszszereppel, Petőfi ars poeticájával (arsz poétika) is. Petőfi ezt írta 1847 elején: "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. " Arany 1877-ben már nem tud és nem akar mást, csak saját fájdalámát és örömét eldalolni. "A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez Ha jő a halál Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr: Ne tedd le azért; Hát nincs örömed, hát Nincs bánat, amit rád Balsors keze mért?... " A zárlat tücsökhasonlata az első versszak lantmotívumára utal vissza: "Van hallgatód? nincsen? Te mondd, ahogy isten Adta mondanod, Bár puszta kopáron – Mint tücsöké nyáron – Vész is ki dalod. "
Bet�rendes versjegyz�k (K-Z)
A közönség hiánya, vallja most Arany, nem lehet oka a lant letételének. Tudtad, hogy Aranynak volt egy gitárja? Még öregkorában is pengette. Na, nem volt egy Jimi Hendrix (dzsimi hendrix), de állítólag nem játszott rajta rosszul. A tamburás öregúr című versében magáról ír: "Az öreg úrnak van egy tamburája, S mikor az ihlet s unalom megszállja, Veszi a rozzant, kopogó eszközt S múlatja magát vele négy fala közt. " Hát, így tivornyázott Arany János.
A kertész a vers végén a halál jelképévé válik, aki a hernyóval azonosított, kártevő emberiségtől óvja a Földet. A vers üzenete keserű: az embert az együttérzés hiánya, az önzés irányítja. A jövő semmit nem fog változtatni ezen. Arany a nagykőrösi évek után alig írt verset. Ebben a hivatali munka mellett szerepet játszott a lánya halála is. Amikor róla akart írni, így halkult el: "Nagyon fáj! nem megy! " Azután, mégis újra írni kezdett, újabb versében az életet tivornyának látta. De mit jelent a tivornya? Szó szerint féktelen mulatozást. A jelképes értelme pedig az eltékozolt élet. Vajon Arany maga is eltékozolta az életét? Ő mindenesetre így érezte. Az Őszikék-korszak volt Arany utolsó költői fellobbanása. A képen a ciklus névadó virágát látod. A Margit-szigeten meg-megpihenő költő a Gyulai Páltól ajándékba kapott Kapcsos könyvbe írta a verseit titokban. Senkinek nem akarta megmutatni őket. A ciklus legismertebb verse az Epilogus. Mit jelent szerinted a cím? Valóban utószót. Ezzel a verssel Arany a saját életéhez és életművéhez írt epilógust.
Az utolsó versszakban a refrén módosul, véglegessé teszi a lemondást. "Oda vagy, érzem, oda vagy Oh lelkem ifjusága! " A korszak másik híres verse, a Kertben, egy több életképből megfogalmazódó életérzést általánosít. A vershelyzet konkrét, hétköznapi tevékenységből indul ki. A kertészkedést, a lírai én csendes tevékenységét hamar megzavarják a kellemetlen hanghatások. Az idillinek tűnő, tiszta, kék magasból tévelygő daruszót és a magányos gerle búgását elnyomja a szomszéd kertből átcsapó halotti ének. Ekkor a nézőpont megváltozik. Új életképeket látunk. Egy halott asszonyt, néhány inkább kíváncsi, mint együttérző látogatót. Látjuk a koporsót készítő férjet és a cselédlányt, aki megveri az árva csecsemőt. Mindezek éles ellentétben állnak a kert idilli képével. Az ötödik versszaktól a látványt filozófiai általánosítás követi: a beszélő a világról mond ítéletet. A kert képét egy zsúfolt táncterem látványa váltja fel. De ne gondolj nagy tivornyára! A táncterem a közömbös élet metaforája. A tánc pedig haláltánc lesz.