elképesztő bájjal formálta meg a vele szinte eggyé váló karaktert, olyannyira, hogy a Bridget Jones naplójáért anno még egy Oscar-jelölés is leesett neki. Ennek azonban már tizenöt esztendeje, az első kötetet és filmet pedig további kettő követte, ám fontos megjegyezni, hogy a Bridget Jones babát vár nem a harmadik könyv, a Bridget Jones naplója 3. - Bolondulásig cselekményét veszi alapul, hanem az októberben debütáló új regény, a Bridget Jones's Baby: The Diaries-ét. Ne számítson hát senki megözvegyült, ötvenes anyukára, hisz Bridget még csak most tölti a negyvenhármat, és jobb formában van, mint valaha. Bár szülinapján még mindig elénekli magának az All by Myselfet, de az önsajnálatból már a Jump Around hip-hop klasszikussal húzza ki magát, a spinning óráknak köszönhetően nem aggódik súlya miatt, menő hírproducerként dolgozik, az öltözködése pedig nem gáz. Persze gyorsan kiderül, hogy lelke mélyén megmaradt a régi Bridgetnek, aki ha szívügyekről, férfiakról, vagy Mr. Darcy-ról van szó, akkor még mindig ugyanolyan esetlen tud lenni, mint 15 éve, amikor először láttuk a vásznon.
MIÉRT csinálja mindig ezt? Nem elég rossz egyébként is a száguldás fék nélkül a babahatáridő… – Miért kerülöd Julie Enderbury harmadik gyerekének témáját? – recsegtem, vadul nyomkodva a távirányítót, hogy valamivel elterelhessem a figyelmemet, mire bejött egy hirdetés egy anorexiás tinimodellel meg egy csecsemővel, aki egy guriga vécépapírral játszott. – Ó, nem is kerülöm, drágám! – felelte hanyagul anyu. – Bár azért nézd meg ezt az Angelina Jolie-t! Örökbe fogadta ezt a kínai babát… – Anyám, Maddox kambodzsai – mondtam hidegen. Komolyan, úgy emlegeti a hírességeket, mintha most folytatott volna bensőséges csevegést Angelina Jolie-val Mavis Enderburyék karaokés villásreggelijén. – A lényeg, hogy Angelina örökbe fogadta ezt a babucikát, és aztán lett meg neki Brad és az összes többi bébi. – Nem hiszem, anya, hogy Angelinának ezért "lett meg" Brad Pitt. Egy nő életének nem a szülés az alfája és az ómegája – mondtam, mialatt beletuszkoltam magamat egy nevetségesen lengeteg barackrózsaszín ruhába, ami utoljára Magda esküvőjén volt rajtam.
Elaine-től hallom, hogy Mar… – Anyu, itt valami nagyon furcsa történik – mondtam hátborzongva. – Mennemkellszia. Grrrr! Miért akarja mindenki, hogy butának érezzem magam, amiért nincsenek babáim? Illetve mindenki vegyes érzelmekkel viszonyul a dologhoz, beleértve az anyámat. Vagy nem ő hajtogatja: "Néha azt kívánom, hogy bár sose lettek volna gyerekeim, drágám! " Különben se könnyű boldogulni a mai világban, ahol a férfiak fokozatosan korcsosulnak vissza, és az utolsó, amit óhajtunk… Aúú! Csengetnek. 12. 30. Shazzer volt az – végre! Beengedtem, majd észveszejtve rohantam vissza az ablakhoz, miközben ő a hűtőszekrényhez trappolt, keresztelőhöz félelmetesen illetlen kis fekete ruhában és tűsarkú Jimmy Choo szandálban. – Bridge, csinálj már úgy, mintha élnél! Késésben vagyunk! Mit bujkálsz az ablaknál ebben a buziruhában? – Ez egy ómen – daráltam. – Isten büntetése, amiért önző karrierista nő vagyok, és fogamzásgátlókkal forgatom ki a természet rendjét. – Mi a faszról dumálsz? – érdeklődött nyájasan, és kitárta a frigót.
Az első fél óra obszcénabb poénjait leszámítva egy roppant bájos mozit kapunk, melynek a legnagyobb erénye, hogy félelmetesen jól bánik a vicces mellékszereplőkkel, így még az egy kínos beszélgetés során három félmondatot kapó indiai srác is élő és mulatságos figura benne, nemhogy a Gemma Jones, Jim Broadbent vagy éppen maga Emma Thompson által alakított karakterek. Ez utóbbi játssza Jones nőgyógyászát, aki eleinte zavartan, aztán egyre merészebben humorizálva fogadja a kettős apaság kényelmetlen szituját, és kicsit talán el is lopja a show-t, bár az újfent Udvaros Dorottya hangján megszólaló Miss Jones-szal is szívesen feszengünk majd a kellemetlenebbnél kellemetlenebb helyzetekben. És még csak szingli nőnek sem kell hozzá lennünk, hogy jól szórakozzunk. A végkifejlet eléggé kiszámítható, a játékidő egy hangyányit hosszabb a kelleténél, és akad néhány jelenet, amit túlságosan is viccesre szerettek volna venni az alkotók, melyek aztán pont ebből a fura, de még hihető világból kilépve inkább kínossá válnak, gondolunk itt elsősorban a kórházba jutás heroikus küzdelmére, de összességében nem lehet panaszunk.
Hamarosan érkezik a Bridget Jones babát vár című film, amelyben tovább követhetjük a világ legismertebb életmódszerűen szingli nőjének szórakoztató kalandjait. Ha eddig is lázba hozott a hír, hogy ősztől már megnézheted a filmet, most lehet, hogy még izgatottabb leszel, ugyanis kiderült, Ellie Goulding énekli a film betétdalát, ahogy A szürke ötven árnyalata filmben is tette. Péntektől látható lesz a dal videoklipje, amelyben újabb filmrészletek is lesznek, hogy csillapítsák kíváncsiságodat az őszi premierig. Ellie anno a brit hercegi pár esküvőjén is énekelt, tavaly pedig a Sziget közönsége imádhatta Magyarországon, a Love Me Like You Do című dala, amelyet A szürke ötven árnyalatában hallottunk, a világon mindenhol letaszíthatatlan volt a toplisták éléről. Itt a Bridget Jones babát vár magyar nyelvű előzetese! JoyTV Alig várjuk a klippremiert! Hogy tetszett a cikk? Egynek jó. Nice job! Imádom!
A SZERZŐTŐL AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓNÁL MEGJELENT: Bridget Jones naplója Mindjárt megőrülök! Bridget Jones naplója 2. Bolondulásig. Bridget Jones naplója 3. Nagy szerelmem története Olivia Joules és a túlfűtött képzelet Az Independent- ben megjelent írások alapján Köszönet a Working Title Filmsnek és az Universal Studiosnak. Kevinnek, Dashnek és Romynak BEKÖSZI Életem, Billy! Van egy olyan érzésem, hogy egyszer úgyis megtudod, szóval arra gondoltam, jobb, ha a mamitól hallod, hogyan kezdődött ez az egész. Ezek itt részletek a naplóimból, meg még egy csomó más mindenféle abból az eléggé zűrös időből. Kérlek, ne botránkozz meg. Remélhetőleg kellően öreg leszel, mire ezt olvasod, így megérted, hogy még a te szüleid sem voltak szentek, azt pedig tudod, hogy mindig is helytelen voltam egy kicsit. A helyzet az, hogy amilyen mély szakadék választja el a valóságot az elvárásainktól, ugyanolyan mély a szakadék a magunknak elképzelt élet és a valóságos életünk között. De a dolgoknak van egy olyan szokásuk, hogy ha megőrzöd a nyugalmadat és a jókedvedet, akkor egész jól kiforogják magukat, ahogy nekem is kiforogták, mert az, hogy te megszülettél, a legjobb, ami valaha is történt velem.
Információk Tartalom: Miután szakított Mark Dacyval, Bridget Jones "boldogan él, amíg meg nem hal" terve nem igazán úgy alakult, mint várta. Negyvenes szingliként úgy dönt, hogy hírproduceri munkájára koncentrál, és régi és új barátokkal veszi körül magát. Most az egyszer Bridget teljesen ura a helyzetnek. Mi baj lehet? Ám Kupidó közbelép, és Bridget megismerkedik egy Jack nevű, jóképű amerikaival, aki úgy udvarol, ahogy Mark Darcy soha. És jön a váratlan fordulat: hősnőnk teherbe esik, de van egy bökkenő: csak 50 százalékos bizonyossággal tudja a babája apjának kilétét... Stáblista Rendezők: Sharon Maguire UIP-Duna Film Szereplők: Jim Broadbent (Bridget apja) Gemma Jones (Bridget anyja) Sally Phillips Renée Zellweger (Bridget Jones) James Callis (Tom) Patrick Dempsey (Jack Qwant) Colin Firth (Mark Darcy) Shirley Henderson Celia Imrie (Una Alconbury) Emma Thompson Írók: Helen Fielding Emma Thompson Producerek: Debra Hayward Tim Bevan Eric Fellner Operatőr: Andrew Dunn Vágó: Melanie Oliver
Bridget Jones újra a vásznon, és nagy örömünkre megint a legrosszabb formáját hozza.
Segítek: nem az, pedig bőven lett volna alkalma lecserélni a vizes ruhadarabot, mielőtt elindulnak a kórházba. Mindamellett nyugodtan hívhattak volna egy taxit, de lovagias hőseink inkább megszakadtak Bridget súlya alatt (tudniillik kézben cipelték oda). Az esküvő-jelenet minden képzeletet alulmúlóan blődre és kissé kellemetlenül hatásvadászra sikerült, bár azért mégis volt valami diszkrét bája. A kialakult, távolról sem könnyed, de kétségkívül kínos és komikus szituációt bármiféle társadalmi, morális vagy szociokulturális aspektusból abszolút nem érdemes közelíteni, a film sem teszi. Pedig éppenséggel lehetne. A néha már abszurdba hajló, de mindvégig módfelett mulatságos történéseket hiteles természetességgel és emberien mutatja be, megszínezve a jól ismert szereplők egyéni karakterével. A film megengedő realitásérzékének köszönhetően egy másodpercig nem ítélkezik, és mi sem érzünk rá kényszert, noha nem kifejezett példabeszéd, de messzemenőkig életszerű. Ha marad kapacitásunk a folyamatos és intenzív nevetés mellett, feltűnik a komikus helyzetek mögött finoman meghúzódó keserűség és nehézkesség.