Nem lehet megúszni, de az agyad józanabbik felének trenírozásával hamar túl lehet lenni rajta. Ha nem megy, akkor hagyd a francba a pasit, mert akkor ez tényleg nem a te műfajod! Hidd el, nincs cikibb, mint az a nő, aki nem képes feldolgozni, hogy a gyerek iránt érzett szeretet nem összehasonlítható azzal, amit a párja iránta érez. Egyszerűen két külön dimenzió. Nagyjából a féltékenységi szindróma megjelenésekor az is felmerül benned, hogy miért nem mondta el rögtön, hogy GYEREKE van! Mert akkor egyből felhúzhattad volna a nyúlcipőt. Ez igaz. Viszont az is, hogy ez nem kifejezetten az a téma, amivel olyan rohadt egyszerű egy randin előhozakodni. Nyilván nem titkolni akarja, de azért valahogy akkor is nehéz ezzel kezdeni. Forrás: Shutterstock Főleg, ha valamiért nem merül fel benned, hogy akár apa is lehet a lehengerlő mosolyú (még félig) idegen. Nálam például pont így történt. Jó, a korából adódóan lehetett volna, de sem a stílusából, sem az életmódjából nem ezt feltételeztem. Viszont a kamasz lánya hamar megoldotta a kérdés t egy nem várt látogatással és egy "Helló, apu!
Az egyedülálló apa ezért kispadon üldögél, és egyre kevesebb lendülettel vesz részt a játékban, akár nézőként is. Azért még naponta végigpörgeti a "kínálatot", mintha egy színes online magazint lapozgatna, és egyre kevésbé hiszi, hogy keresnivalója volna ott. Pedig semmi baj nincsen az egyedülálló apával. Ráillik a fentebb felsorolt kritériumrendszer, bár csibészes mosolyát kissé megkoptatta az élet, gondolkodóráncai mélyültek a sok tépelődéstől, de minden más stimmel. Nincsenek partizó képei bújós pincérlányokkal, nincs villantott mosoly, és epilált felsőtest. A gyerekei szerepelnek a képeken, a közösen eltöltött, meghitt pillanatok. "Ha asszonyt viszel, vidd vele a gyerekeit is, mert aki gyerekes asszonyt szeret, az gyerekestül, kölyköstül-verebestül szereti őt. " – Népi bölcsesség Furcsán működünk mi nők. Felháborodva és levegőért kapkodva reagálunk, ha egy ígéretes jelölt kijelenti, szingli anyuka szóba sem jöhet. Miért? Hiszen mi tökéletesek vagyunk, megjártuk a hadak útját, és főnixmadárként újjászülettünk.
Csak olyan csomag vihető be, ami könnyen fertőtleníthető, vagyis a hazai cseresznye, barack meg a házi sütemény nem fér bele, csak a gépi csomagolású élelmiszerek. Miközben a látogatóknál ekkora a szigor, a lakók közül bárki kimehet. Két órájuk van eltávozásra és kint azt vesznek, esznek, amit akarnak. Persze nekik is előírták, hogy viseljenek maszkot, és ha kerekesszékesek, akkor kesztyűt is. Azt is kérik, hogy csak az menjen ki, akinek nagyon muszáj. És fertőtlenítik őket visszatéréskor. De a lakók kiengedése mégis korainak tűnik. Ugye emlékszünk még, hogy március 8-tól volt látogatási tilalom, de csak 17-től kijárási tilalom. Akkor sem vizsgálta azt senki, hogy a zárt intézményből kijárók mit vittek be. Most is fennáll a veszély, hogy egyes lakók kintről hoznak be fertőzést. Újra engedélyezték a vallásgyakorlást is. A járvány kezdetén, a látogatási tilalom után is volt istentisztelet idegenek beengedésével, sok emberrel egy helyen. Sohasem vizsgálták, nem onnan jutott-e be a vírus. Most újra lehetnek misék és istentiszteletek.
• Miért nem teszteltek időben mindenkit? Hogy lehet, hogy járvány elején sem volt hétszáz teszt a lakóknak és a dolgozóknak egy 10 milliós országban? A fővárosnak vagy az államnak kellett volna felkészülnie? • Honnan jött a vírus, hogyan kezdett terjedni? A dolgozóktól, akiknek a védőfelszerelésre is várniuk kellett, a kórházból teszt nélkül visszaengedett lakóktól, a látogatási tilalom alatt is kiengedett lakóktól, a védett időszakban is megtartott istentisztelet résztvevőitől? Amíg ezekre a kérdésekre nincs meggyőző, bizonyítékokkal alátámasztott válasz, nagyon nehéz megmondani, mekkora kockázatnak teszik ki azokat, akik túlélték a járvány első hullámát.
Nagy túrót. Olyan lettem, mint a most egyéves lányom, ami nem tetszett, gyakorlatilag azonnal abbahagytam. És utána iszonyatosan büszke voltam magamra. Rohadtul imádtam magam, mint amikor olyasmit csinálsz, amit filmen láttál, és mégis meg mered csinálni, és kurva jó lesz. És magaddal akár pillanatokra is jóban lenni elég fontos és nagy jelentőségű egy olyan időszakban, amikor sokszor szégyelled magad, gyűlölöd magad, megveted magad, megkérdőjelezed magad. Hát így építkeztem napról-napra Így próbáltam kitölteni az elhasználhatatlan mennyiségű időmet. Listákat gyártottam, elmentem helyekre, ahol Magyarországon még nem voltam. Elolvastam azokból a könyvekből, amik sok-sok éve hevertek a "majd, ha lesz időm" polcon. Korábban elképzelhetetlen dolgokat csináltam, és magasról szartam rá, hogy gyerekes vagy nem. Igen, este hatkor érkeztem a moziba, három filmre ültem be, kifolyt a szemem éjjel 1egyig, csupa szuperhősös baromságot néztem, de imádtam. Levezettem Balatonig meg vissza, mert húszéves koromban bolondultam az éjszakai vezetésért, a szabadság-önállóság-felnőttség érzésért, és újra jó volt.
A "hibátlan áru" ismérvei: nőtlen, gyermektelen, csibészes mosolyú, kidolgozott felsőtestű férfiegyed, divatos keresztnévvel, jó családi és financiális háttérrel, saját lakással, pénzügyi vagy jogi területen szerzett diplomával, és minimum egy nyelvtudással. A "hibátlan árunak" nincs semmilyen lelki defektje, és nincs súlyos múltcsomagja, a virtuális webáruházban rögtön hibátlan fogsort villant ránk. Azt hinnénk, beépített ember ő, a site arca, vagy valami olyasmi, de nem, ő valódi, hús-vér csodalény, még ránk is kacsintott. Az egyedülálló apa azonban nem igazán élvezi az ottani jelenlétét, nincs sikerélménye. Az utóbbi időben igencsak megcsappant az önbizalma, pedig lelke mélyén sokáig reménykedett, hogy azért a harmincas éveikben járó nőknek már benőtt a fejük lágya, és nem csupán a yachtos, vitorlázós, karibi nyaralásos, álomautók mellett, feszített bicepsszel pózolós képekre tapadnak, és kattintanak, hanem őt is figyelemre méltatják. Sajnos tévednie kellett. Online állapota felért egy nem reprezentatív, magán felméréssel, miszerint a társkeresőn levélben megszólított nők 99 százaléka figyelemre sem méltatja, ignorálja, egyszerűen levegőnek nézi.
A válás rémes dolog, tragikus élmény, és maradandó kárt okoz. De hogy mekkora az a kár, az rajtad is múlik. Hogy mit engedsz meg a kárnak. Hogy megnyitod és engeded magad szétesni, szétfolyni, szétmállani és szétázni, vagy megállítod, megfordítod, és építeni kezded. A testedet, az agyadat, és ugyanígy a naptáradat. Úgy, hogy elnyerje minden az új egészséges helyét. A csönded is. Az is átmegy minden fázison, amin a lelked, nyilván. És ha kitartó vagy, ha nem adod fel, ha elég sokat és jó irányba csikorog a fogad, akkor a végén az őrjítő csend is át- és visszaalakul a simogató, az ölelő csenddé, amit egy erkély jelent éjjel kettőkor. A hálód reggel hatkor. A kocsid a garázsban, ahogy beleülsz munka után. A kávéd, ahogy az első kortyod hangja megtöri. A gyereked csendje, amikor végre ott szuszog nálad. A csended is csak egy tükröd. Ugyanúgy tudod szeretni, ismerni, gyűlölni és rettegni, mint saját magadat. De tanulni is pont úgy tudod. Doffek Gábor Kiemelt képünk illusztráció