Részletek Könyv címe Magyar mese- és mondavilág 1. kötet Volt egyszer egy öreg király, s annak három szép leánya. A fél lába már koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három leányát férjhez adni. Hiszen az nem is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a három leányára jutott hát egy-egy ország. Hanem amiképpen nincs három egyforma alma, azonképpen a három ország sem volt egyforma. Azt mondta hát egyszer a király a leányainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik őt a legjobban szereti. Sorba kérdezte a leányokat, kezdette a legidősebbiken: - Felelj nekem, édes leányom, hogy szeretsz engem? - Mint a galamb a tiszta búzát - mondá a leány. - Hát te, édes lányom? - kérdezte a középsőt. - Én úgy, édesapám, mint forró meleg nyárban a szellőt. - Na, most téged kérdezlek - fordult a legkisebbikhez -, mondjad, hogy szeretsz? - Úgy, édesapám, ahogy az emberek a sót! - felelt a kicsi királykisasszony. - Mit beszélsz, te haszontalan lélek - förmedt rá a király -, kitakarodj az udvaromból, de még az országomból is!
A király erre úgy megdühödik, hogy egészen az erdőig űzi lányát. A szomszédos ország ifjú királya vadászat közben rálel a gyönyörű királylányra. Annyira megtetszik neki a leány, hogy azon nyomban megesküsznek, ráadásul kis furfanggal az öreg királyt is sikerül megbékíteniük KÉPEK VIDEÓK
Ne is lássalak, ha csak ennyire szeretsz! Hiába sírt, könyörgött a királykisasszony, hiába magyarázta, hogy az emberek így meg úgy szeretik a sót - nem volt pardon s grácia: világgá kellett, hogy menjen a kicsi királykisasszony. Elindult keserves sírás közt a kicsi királykisasszony, s betévedt egy rengeteg erdőbe. Onnét nem is tudott kivergelődni, szállást vert egy odvas fában, s ki-kijárt az erdőbe, szedett epret, málnát, szedret, mogyorót, s amit csak talált, úgy éldegélt egymagában. Egyszer, mikor már egy esztendő is eltelt volt, arra vetődött a szomszéd királyfi, s ez megpillantotta a királykisasszonyt a málnabokrok közt. De a királykisasszony is észrevette a királyfit, s nagy ijedten beszaladt a fa odvába. Utánamegy a királyfi, s beszól: - Ki van itt? A királykisasszony meghúzódott az odúban, reszketett, mint a nyárfalevél, s egy szó nem sok, annyit sem szólt. Újra kérdi a királyfi: - Hé! Ki van itt? Ember-e vagy ördög? Ha ember: jöjjön ki, ha ördög: menjen a pokol fenekére! A királykisasszony most sem mert szólni.
Értékelés: 215 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Mesemondó: Bánffy György, Szabó Gyula A műsor ismertetése: Jankovics Marcell avatott kézzel nyúlt a magyar népmesekincs ismert és kevésbé ismert történeteihez. A sorozat stílusában a népművészet motívumait használja fel, egyéni, mind a gyerekek, mind a felnőttek számára élvezetet nyújtó képi világot teremtve. A meséket Szabó Gyula mondja el. Évadok: Stáblista: július 2. - csütörtök július 9. - csütörtök
Magyar népmesék sorozatból A só mese, online nézhető a Napi Mesék oldalán. Az öreg király annak a lányának szeretné adni a legszebb királyságát, aki a legjobban szereti őt. Amikor végig kérdezi őket, hogy mennyire szeretik, a legkisebb lánya azt válaszolja, hogy annyira, amennyire az emberek szeretik a sót. A király haragra gerjed és elűzi a lányát. A hercegnő vándorútja során találkozik a szomszéd herceggel, aki a történtek után meghívja az édesapát egy lakomára, de minden ételt sótlanul szolgál fel. Ekkor rádöbben az uralkodó a lánya bölcsességére
Mondd meg nekem a tiszta valóságot! - Lelkem, uram - mondja a királyné -, én másként most sem mondhatom, mint ahogy akkor mondottam. Azt kérdezte az édesapám, hogy' szeretem őt, s én azt feleltem: mint az emberek a sót. - Jól van - mondja a király -, majd csinálok én valamit, tudom, visszafordul az édesapád szíve. Hogy s mint fordítja vissza, arról semmit sem szólt a feleségének, hanem csak befordult a másik szobába, levelet írt az öreg királynak, s abban meghívta délebédre. Hát el is ment a levél másnap, s harmadnap jött az öreg király hatlovas hintón. Fölvezette a fiatal király az öreg királyt a palotába, a palotának a legszebb szobájába, ottan már meg volt terítve az asztal két személyre. Leülnek az asztalhoz, hordják az inasok a fáinnál fáinabb ételeket, de hogy szavamat össze ne keverjem, a fiatal király megparancsolta volt, hogy az öreg király számára minden ételt külön főzzenek, süssenek, s abba sót ne tegyenek. No, ez volt csak az ebéd! Megkóstolta az öreg király a levest, merít belőle egy kanállal, kettővel, de le is tette mindjárt a kanalat, nem tudta megenni a levest, olyan sótalan volt.
egyszer volt hol nem volt élt egyszer egy öreg király és annak volt három szépséges leánya. Az öreg király férjhez akarta adni a lányait még mielőtt meghalna. De nem tudta melyiknek adja a legszebb országát hiszen volt neki három is. Míg nem arra gondolt annak adja aki a legjobban szereti ő is állt a lányai elé és megkérdezte tőlük. a legnagyobbik azt felelte "Én úgy szeretem édesapámat mint a galamb a tiszta búzát" a másik azt mondta "Én úgy szeretem mint forró nyárban a szellőt", a legkisebbik pedig ezt felelte "Én úgy szeretem apámat mint az emberek a sót" A királynak nagyon nem tetszett a legkisebbik válasza így elkergette. Így a lány az erdőben élt jó darabig míg nem találkozott egy királyfival aki pont abban az erdőben vadászott. A királyfinak nagyon megtetszett a leányzó és így haza vitte és el is vette feleségül. A királyfi megkérdi a leányt hogy miért is zavarta el az apja míg a lány válaszol és így ki találta hogyan is békíthetné ki apját a lányával…. Hozzászólások hozzászólás