Épp 161 évvel zajlott Mohács után, 37 kilométerre a hajdani nagy csatavesztésünk helyszínétől. (A magyarok sajátos revansot vehettek az oszmánoktól. ) Nem sokkal később, 1688-ban keresztény kézre került Belgrád és Észak-Szerbia is, sőt 1687 őszén Lotaringiai Károly visszafoglalta egész Erdélyt is. Az 1687-es balázsfai szerződés értelmében ugyan Apafi Mihály haláláig fejedelem maradhat, de utána I. Lipótra száll a terület. Ugyanakkor megszületett a Diploma Leopoldinum (1691) mely garantálta, hogy sértetlenül megmaradjanak az erdélyi hagyományok és vallás. A felszabadító háború második szakasza 1688 és 1699 közt A háború menetében az 1688-as esztendő jelentős fordulatot hozott: megriadva a Habsburg sikerektől támadásba lendült a Rajnánál, így a legjobb osztrák hadvezéreket és ezredeket nyugatra kellett küldeni. Kitört a pfalzi örökösödési háború (1688–1697), így Ausztria kétfrontos háborúra kényszerült. Ráadásul Köprülü Mustafa megerősítette a török sereget, így 1690-ben visszavették a Délvidéket és Belgrádot.
/Harmat Árpád Péter/ A török elleni harcok közvetlen előzményként értékelhetőek Zrínyi Miklós 1661 és 1664 közti sikeres harcai a török ellen, mely küzdelmek végül a vasvári békével értek véget. A békeszerződést az osztrákok akkor kötötték meg, mikor csapataik (melyeknek tekintélyes részét alkották a magyar seregek és Zrínyi hadai) épp nyerésre álltak. Így a magyarok értetlenül és felháborodva vették tudomásul: Ausztria önös érdekei mentén cserbenhagyta őket. A felháborodást lázadás követte: előbb a Wesselényi-féle összeesküvés, majd Thököly Imre kurucmozgalma fordult a császár ellen. Végül az 1670-es évekre az osztrák ellenesség Magyarországon olyan szintre jutott, hogy az eredeti cél, a török kiűzése, szinte háttérbe szorult. Thököly saját fejedelemséget teremtett a Felvidéken, így egy rövid időre négy részre szakadt hazánk, amiből három oszmán kézen volt (Erdély, Hódoltság, Felvidék). A szultán, IV. Mehmed (1648-1687) ekkor döntő lépésre szánta el magát: elhatározta, hogy megtámadja és meghódítja Ausztriát.
Rákóczi Ferenc szembe szállt a bécsi udvarral, a francia királytól (XIV.