Ez a 22 oszlopos katakomba a templom kereszthajója és szentélye alatt helyezkedik el. Az építkezés védnökéül magát Erzsébet királynét kérték fel, aki nagy összeggel és később ajándékokkal támogatta a templomépítés ügyét. 1872-re ennek ellenére elfogyott a pénz és a kivitelezés másfél évre leállt. Csak 1874-ben indulhatott újra, miután a három városrész – Buda, Óbuda és Pest – 1873-ban történt egyesülésével az építtető Budapest főváros anyagi helyzete megerősödött. 1879. április 24-én szentelte fel templomunkat Simor János hercegprímás, aki 1867-ben a királyi párt megkoronázta, és aki a templom főoltárának építési költségeit magára vállalta. Címere a főoltáron látható. A felszentelést országos jelentőségű ünnepléssé szervezte a főváros. A királyi pár 25. házassági évfordulójának napjára időzítették, hogy kifejezzék Erzsébet királyné fontos szerepét az osztrák-magyar kiegyezés megbékélési folyamatában. Továbbá hangsúlyt adtak annak, hogy megépült Budapest első XIX. századi, korszerű temploma.
A második világégés során a templom súlyosan megsérült, a falak és boltozatok eredeti díszítőfestése, valamint az ólomüvegezett ablakok megsemmisültek. Az 1956-os forradalom során újból súlyos sérülések következtek, hiszen a környék harcok színtere volt, amint erről a templomkertben két emléktábla és egy emlékmű is megemlékezik. A História Domusban olvashatunk arról, hogy 1879. május 4-én maga a királyi pár, 1882. február 28-án pedig "világsztárjaink", Munkácsy Mihály és Liszt Ferenc is meglátogatta a templomot. A korabeli sajtóval együtt ők is tetszéssel üdvözölték a gyorsan fejlődő fiatal főváros új szentegyházát. Andrássy Balázs templomgondnok